fbpx

Ha aktívan követtek például Instagramon, akkor valószínűleg nem tudta elkerülni a figyelmeteket a Csendben Nő konferencia-sorozat, amiről elképesztően sok információt próbáltam megosztani. Ez leginkább azért volt, mert borzasztóan vártam, hogy végre elkezdődjön. Szóval erről a konferenciáról lesz most szó, de kezdjük a legelején.


Hogy találtunk egymásra?

Instagramon nagyon sok olyan profilt követek, ami nekem témába vág, nőiség, termékenységtudatosság, környezettudatosság, test és lélek, és még sorolhatnám. Az ismerőseimet egy privát profilon követem, úgyhogy az Insta ajánlásai mindig eléggé betalálnak. Folyamatosan dobálja fel azokat az accountokat, akik tényleg számomra érdekes tartalmat osztanak meg.

Valamikor december elején jelent meg az ajánlások között a Csendben Nő, és bevallom, hogy már a név is eléggé kíváncsivá tett, de a profil sajnos teljesen üres volt. Én ennek ellenére bekövettem, mert valahogy éreztem, hogy itt olyan tartalom lesz később, amit nem szeretnék kihagyni.

Pont egy termékenységtudat tanfolyamot tartottam egy barátnőmnek, amikor Nadi és Loren, a Csendben Nő megálmodói írtak nekem egy üzenetet, hogy szeretnék, ha megírnám milyen témában tudnék egy online konferencián részt venni. Borzasztó nehéz volt elhinni, hogy ez megtörténik velem. Egyeztettük a részleteket, aztán sorban derültek ki az előadók, és számomra már teljesen egyértelmű volt, hogy ez a konferencia minden várakozásomat felül fogja múlni és hát spoiler alert: így is lett.

Januárban kezdődtek el igazán körvonalazódni a dolgok, a lányok elkezdtek az előadókkal Instagram live-okat szervezni, és én voltam a második, aki részt vett egy ilyenen. Látnotok kellett volna előtte, hogy mennyire izgultam, még sohasem csináltam Instagram live-ot. Azt hiszem ezután fogtam fel, hogy ez tényleg megvalósul, tényleg előadást fogok tartani egy online konferencián.

Ekkor már nagyon gondolkodtam, hogy pontosan hogyan építsem fel az előadásomat. Hogy milyen témákat érintsek és mennyire. Hogy mi az a tudás, amit át tudok adni a hallgatóknak. Mi az, amivel tényleg naponta esetleg foglalkozni tudnak, anélkül, hogy rögtön fejest ugranának egy termékenységtudat alapú módszer elsajátításába. Elég rossz szokásom, hogy majdnem az utolsó pillanatra hagyom a feladataimat, úgyhogy az előadásom igazából a konferencia első napjára lett kész úgy igazán.

Nem tudok, és nem is akarok minden egyes előadásról mesélni valamit, de egy-két dolgot elmesélek, amit éreztem és kaptam.

A 0. nap

A program igazából egy 0. nappal kezdődött, ez múlt hét csütörtökön, január 28-án volt. Először bemutatkozott Nadi és Loren, aztán egy, a the city fairies által levezényelt telihold ceremónián vettünk részt, ami nekem az egyik kedvenc programom volt a konferencia során.

Soha nem tartottam magam kifejezetten spirituálisnak, bevallom, kicsit zavarban is vagyok, ha azt érzem, hogy mások más szinten vannak ezzel kapcsolatban. Elképesztően meglepett, hogy mennyire élveztem mégis, főleg a vezetett meditációt a végén. Alig várom, hogy elkészüljön a konferencia videóanyaga és még egyszer végigcsinálhassam azt a meditációt.

Olyan energiák szabadultak fel ezen a megnyitó esten, amire egyáltalán nem számítottam. Sokszor kerülgetett a sírás, nagyon felszabadító volt az egész, ami persze nem volt véletlen, hiszen teliholdkor érdemes elengedni dolgokat. Azt hiszem, ez nagyon sokunknak sikerült is.

A kedvenc napom

A tematika alapján nem túl meglepő módon a kedvenc napom a második volt, január 30. szombat. Fantasztikus előadásokon vehettünk részt aznap. Ha nem tudtatok bekapcsolódni, akkor ajánlom, hogy igényeljétek a visszajátszásokat (a részleteket a csendbenno.net/tamogatas oldalon tudjátok elolvasni).

Dr. Benkovics Júlia a vagináról beszélt elsőként, nem először hallottam a témáról természetesen, de mégis ez marad valószínűleg a kedvencem az összes közül, mert annyira természetesen és szórakoztatóan beszélt a punciról. Oláh Barbi csodálatos programjáról nagyrészt lemaradtam (de utólag természetesen pótolni fogom ezt is, és az összeset, amit élőben nem tudtam megnézni). Túlságosan izgultam ekkor már, és muszáj volt még egyszer átolvasnom az előadásomat, mielőtt én sorra kerültem fél 1-től.

Soha nem beszéltem még ennyi ember előtt semmiről, de nagyon boldog vagyok, hogy igent mondtam a felkérésre. Fantasztikus élmény volt egy olyan témában előadást tartani, ami iránt ennyire szenvedélyes vagyok, és ami tényleg minden egyes napomat átszövi.

Az én programom után beszélt még Szőllősi Nóri, akinek az előadását nagyon vártam. Ő a ciklusunk szakaszainak évszakokkal való megfeleltetéséről beszélt és arról, hogy melyik fázisban mit tapasztalhatunk és mire érdemes odafigyelni. Azt hiszem, hogy így a kettőnk előadása egy nagyon szép egészet adott, én inkább biológiailag jártam körbe a ciklusunk körforgását.

A napot egy nagyon-nagyon érdekes és erőteljes kerekasztal beszélgetés zárta, amin még azóta is rengeteget gondolkodom, és próbálom befogadni azt a rengeteg csendet és abban a mondanivalót, a tapasztalatokat, az érzelmeket. Nehéz erről a programról többet mondani, és azt is el tudom képzelni, hogy a visszajátszásból sem jönne át teljesen, miről volt szó. Sajnos ez a kerekasztal beszélgetés viszont nem lesz elérhető a videóanyagban.

Ami a legdurvább volt

Számomra az érzelmileg leginkább kimerítő nap a harmadik volt, a vasárnap, tematikáját tekintve a szülés-születés-várandóság, és bevallom, egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire erős lesz. Tinával indítottunk, csodálatos dolgokat hallottunk tőle, és nagyon nehéz szavakba önteni, hogy mit adott az előadása. Nyebolszin Paulina is tartotta a szintet, aki a szülészáró rituálékról mesélt nekünk.

Kiss Verus a császármetszés témáját hozta el, és az itt-ott beszúrt történeteiről folyamatosan repedezett a szívem, de aztán az ezt követő kerekasztal beszélgetés során (Királyfalvi Jenny és Horváth Ramóna) teljesen darabokra tört.

Annyi előadást és programot ki tudnék még emelni, amit imádtam, de akkor túl hosszú lenne ez a bejegyzés. Azt javaslom, hogy vegyétek meg a visszajátszásokat, mert fantasztikus dolgokat tanulhatunk egymástól, amik az egész életünket végig fogják kísérni.


Mit kaptam én?

Fantasztikus, hogy milyen energia volt ebben a konferencia-sorozatban. Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy mit adott ez a női kör, ami kialakult. Tartottuk egymást, gyógyítottuk egymást, meghallgattuk egymást, éreztük egymás fájdalmát, örömét, félelmét, erejét, és mégsem használtuk ki ezt a sebezhetőséget. Sokszor azt érzem a nőkkel kapcsolatban, hogy soha nem áll meg a rivalizálás, hogy a generációk során ránk rakódott keserűség mindig ott van valahol, mélyen, és nem tudjuk elengedni.

A Csendben Nő alatt sorra levetkőztük ezeket a dolgokat, és végre elkezdtünk úgy a másik felé fordulni, ahogy mindig is kellett volna – támogató női társként. Lenyűgöző módon kapcsolódtunk egymáshoz, a lelkünkhöz, a testünkhöz, a természethez, és azt hiszem, hogy ezzel egy életre megváltozott bennünk valami.

Bennem biztosan.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük