fbpx

PMS I. rész – okok, tünetek

Azt hiszem, elég nagy fába vágtam a fejszémet, amikor beígértem nektek ezt a bejegyzést a premenstruációs szindróma jelenségével, azaz a PMS-sel kapcsolatban. Olyan téma ez, amiről rengeteget lehet beszélni, onnantól kezdve, hogy mi okozza, azon keresztül, hogy végül is mennyire van rendben ez az általánosnak nevezhető jelenség, egészen addig, hogy mit is mit lehet tenni, hogy a különböző tüneteket enyhítsük, vagy esetleg teljesen megszüntessük. Én nem ismerek olyan nőt a környezetemben, aki a menstruációját megelőző egy-másfél hétben ne tapasztalná a PMS valamely tünetét, ezért nagyon bízom benne, hogy hasznos lesz nektek ez az összefoglaló, amit a saját tudásomhoz mérten megpróbáltam minél részletesebben összerakni. De vágjunk is bele!

Mi is a PMS?

Mielőtt bármiféle okot vagy megoldást keresnénk, a legfontosabb, hogy tisztázzuk, miről is beszélünk pontosan. A PMS különböző testi és pszichés panaszok együttese, amelyek a menstruációt megelőző egy-másfél hétben jelentkeznek, majd a vérzés megjelenésével, vagy az új ciklus első pár napjában eltűnnek.

Ezt a jelenséget 1931-ben vizsgálták először, és ekkor az „elviselhetetlen feszültség állapotának” nevezték – azt hiszem, ezt senkinek nem kell megmagyarázni. A PMS tünetei közé több, mint 150-et soroltak fel, de a legjellemzőbbek az irritáltság, hangulatváltozások, szorongás, impulzivitás, puffadás, mellfeszülés, fejfájás és különböző fájdalmak, tájékozódási zavar és alvásproblémák.

Mi a különbség a PMS és a PMDD között?

Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület különleges kritériumokat gyűjtöttek össze a PMDD-hez (premenstruális diszfóriás zavar), ami ezen tünetek komolyabb megjelenése. Ilyen esetben olyan, nagyobb pszichológiai hatásról beszélünk, ami beleavatkozik az emberi kapcsolatainkba, a munkába és a megszokott életmódunkba. Ezt olyan szinten teszi, ami összehasonlítható a súlyos depresszióval küzdő nők életével. Annak ellenére, hogy a PMS tünetei koránt sem annyira súlyosak, mint a PMDD, azért ezek a panaszok is nagy mértékben hatást gyakorolhatnak a hétköznapjainkra.

Érintettség és súlyosság

Kutatások alapján a menstruáló nők közel 75%-a tapasztalja a PMS fizikai vagy pszichológiai tüneteit, és nagyjából 3-8%-uk felel meg a PMDD kritériumainak. A megjelenése 25 éves kor felett jellemző leginkább, és az idő előrehaladtával rosszabbodnak a tünetek, főleg szülés után.

A PMS súlyosságát nem a panaszok száma vagy mértéke jelzi, hanem az, hogy a menstruáció előtt hány nappal jelentkeznek. Rendszeres ovuláció nélkül a tünetek akár a ciklusunk teljes második felében jelen lehetnek, amikor végre megtörténik az ovuláció.

Mielőtt továbbmennénk, fontos, hogy tisztában legyünk a különböző hormonális változásokkal, amik a testünkben történnek a ciklusunk során. Erre mindenképp ajánlom a gyorstalpaló bejegyzésemet, ahol megismerkedhettek a ciklus különböző szakaszaival és hormonjaival.

Mi okozza?

Bár a PMS-t kiváltó ok nem teljesen tisztázott, több indoklása is létezik a jelenségnek. Okozhatják különböző anyagcserezavarok (prosztaglandinok anyagcseréje, kalcium diszreguláció, alacsony magnéziumszint, abnormális zsírsav-anyagcsere, illetve a prolaktin megemelkedett szintje és az arra való érzékenység), hormonális zavarok (ösztrogéndominancia és progeszteronhiány) és a neurotranszmitterek tevékenységei is.

A PMS-t nem a hormonok okozzák. Önmagukban a hormonok nagyon is jótékony hatásúak számunkra, sem az ösztrogén, sem a progeszteron nem hatnak eredendően negatívan a hangulatunkra, vagy okoznak egyéb panaszokat. Viszont ha nem termelődik elég progeszteron a luteális szakaszban, vagy ha nem történik ovuláció elég gyakran, akkor az ösztrogén képes túlsúlyba kerülni és ezzel rengeteg problémát okozni. Sajnos a PMS is ide tartozik.

Bár a tünetek elsődleges okozója a hormonok egyensúlytalansága, szabályos hormonszintek mellett is előfordulhatnak a panaszok tartós stresszhatás alatt. Nagyon fontos azt is kihangsúlyozni, hogy teljesen különbözőek vagyunk, és van, aki esetleg ösztrogéndominancia esetén sem tapasztal tüneteket a menstruációja előtt.

Diagnózis

A PMS diagnózisához nem csak a különböző tünetek listájára van szükségünk (amire mindjárt ki is térünk részletesen), hanem fontos látnunk azt, hogy ezek a panaszok ciklikusan jelennek-e meg az életünkben. Ahogy írtam, az ovuláció után kezdődnek, és akár a menstruáció utolsó napjáig is tarthatnak. A tüneteket érdemes napi szinten feljegyezni, és megfigyelni, hogy mikor jelennek meg pontosan.

Tünetek

Dr. Elizabeth Vliet (a Screaming to Be Heard c. könyv szerzője) a PMS tüneteket hét csoportba osztja:

  • Affektív: depresszió, irritáltság, szorongás, düh, érzékenység, pánikszerű érzések
  • Viselkedési: impulzív cselekedetek, kényszerek, agitáció, letargia, csökkent motiváció
  • Autonóm: szívdobogás, émelygés, székrekedés, szédülés, izzadás, remegés, homályos látás, hőhullámok
  • Folyadékhoz köthető: puffadás, vízvisszatartás, mell duzzadása, kéz és láb dagadása
  • Bőrgyógyászati: akné, pattanások, zsíros haj, kiütések, herpesz, allergiás tünetek
  • Kognitív: csökkent koncentráció, memóriakészség változása, kifejezési problémák, zavaros gondolkodás
  • Fájdalom: migrének, fejfájás, hátfájás, izom- és ízületi fájdalmak, mellfájdalom, nyaki merevség

Azért érdemes a különböző panaszokat lejegyezni és megvizsgálni, hogy összefüggésben állhatnak-e a ciklusunk haladásával, mert ha ez az információ a birtokunkban van, akkor sokkal könnyebb elindulni a megoldás útján. Ha a ciklusunk minden egyes napján tapasztalunk például valamilyen fájdalmat a testünkben, akkor nagy valószínűséggel ott nem PMS-ről van szó. Ilyen esetben mindenképp érdemes kivizsgáltatni, hogy mi okozza a folyamatos szenvedést. Nagyon fontos minden panasszal kapcsolatban, hogy nem a tünetet akarjuk megszüntetni, hanem az azt kiváltó gyökérokot kezelni – legyen az progeszteronhiány vagy anyagcsere probléma.

A PMS-ről szóló sorozatom következő részében fogok kitérni a különböző megoldásokra és hogy hogyan mérsékelhetőek a tünetek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük